A bolt rendszeres látogatója volt a Delfin névre hallgató, csillogó gombszemű tengeri vidra, aki általában matrózcsíkos trikóban és félrecsapott franciasapkában szokott betotyogni, hogy megszerezze napi betevő fagyasztott halfiléjét. Mivel kissé rövidlátó volt, a halfilés dobozok közé rendszeresen begyűjtött néhány csirkeaprólékot, sőt olykor mirelit szilvát is.
A Füles Józsi persze fizetésnél mindig kivette őket a bevásárlókosarából, és diszkréten maga mögé tette őket. Nem akarta megsérteni Delfin önérzetét, aki mindig is büszke volt nemcsak könnyed úszására, de nem létező éles látására is. A közértes aznap is félretette ezeket az "extrákat" a kosárból és Delfin vidáman fütyörészve sétált ki fizetés után a boltból. Épp akkor akart belépni a boltba az aprócska termetű, hegedűművészből éjszakai portássá avanzsált Parádi Rudolf, vagy ahogy jó ismerősei nevezték, Párduc. Borotvával nyírt, gondosan karbantartott haja meglepően szögletes koponyán ült, az átlagnál vékonyabb és piszébb orra miatt pedig az volt az ember érzése, hogy felnőtt létére még mindig növésben van.
Mint minden hétköznap, Párduc aznap is pontban egy órakor jelent meg a közért ajtajában, hogy megvásárolja az ebédjéhez és vacsorájához valókat. Csak akkor tudott békésen aludni, ha minden napirendi pontját ütemterv szerint tudta kipipálni.
-…édes élet, Haribo! – dudorászta Delfin, miközben súlypontját áthelyezve igyekezett elkerülni a szemét a földre szegező, nagy ütemben előretörő Párduccal való ütközést.
-Agggyonissste! – motyogta Párduc pillantását Delfinre emelve, és keze a bejárati ajtó kilincsén landolt.
-Párdikám! – a Párduc vállát megveregetni igyekvő Delfin mosolyától csak még kisebbek lettek apró gombszemei.
–Épp időben…mintha Ezüsthátút hallottam volna odabenn, és pont ma rakta ki a Füles Józsi az új HARIBO szállítmányt!
–Akkor rohanok! – válaszolt Párduc, és eltűnt az ajtó túloldalán. Az említett Ezüsthátút, aki valójában egy legendás nyugalmáról elhíresült kézilabdaedző és egyben Párducék jó barátja volt, az édességespult előtt találta, amint a kirakott zacskók előtt ujját elhúzva pásztázott valamit, miközben félhangosan motyogott: - Sour és F!ZZ, Sour és F!ZZ.
Párduc hangosan megköszörülte a torkát, de Ezüsthátú nem reagált.
– Ezeket keresi az úr? – volt zenészünk két vidám HARIBO zacskóra bökött.
-Sour Goldbären és Happy-Cola F!ZZ, igen, ezek lesznek azok! – mondta Ezüsthátú, majd Párducra sem nézve kinyúlt, hogy levegyen egyet-egyet a polcról. Felesége, Terike ugyanis imádta ezeket a savanykás cukorral bevont, belül édes csemegéket, amelyeket rendszerint ő maga szokott megvásárolni. Most azonban unokája látogatására készülve sütött-főzött, és a konyhában lábatlankodó Ezüsthátú uraságot küldte le a közértbe, hogy a drága unokának vegyen ezekből a finomságokból.
-Én a melóba viszem, az őrködésben segítenek. Ahogy rágcsálom őket, garantáltan nem álmosodom el, annyira finomak - mondta Párduc, majd elkezdte besöpörni a cukrokat a kosarába.
-Én is kipróbálom – szólalt meg mellettük egy hang, amely a Párduc után a boltba visszatérő Delfin ajkáról eredt.
-Dehát te csak halat eszel! – Párduc felvonta a szemöldökét.
-Van nekem családom, baráti társaságom! Hazaviszem, szétosztom, bezsebelem a mosolyokat – kacsintott rá Delfin, és tömpe ujjú kis kezeivel már szórta is a saját kosarába a zacskókat.
-Hát itt meg mi van? – a közértes nem akart lemaradni semmilyen esetlegesen feljegyzésre érdemes történésről.
-A Goldbärennek és a Happy-Colának is van már savanykás változata. Józsikám, te tudtad ezt? – Ezüsthátú végre abbahagyta a pakolást.
-Hát persze… - a közértes már ki is nyitott egy zacskót, és majszolni kezdte belőle a kólafigurákat.
– Isteni.
-Szabad? – kérdezte Párduc, majd Füles Józsi bólintása után azonnal vett is egy szemet.
-Nekem is adjatok! – Ezüsthátú beletúrt a zacskóba, és egyszerre három kólaszemet kezdett rágni.
-Bárcsak én is éreznék minden ízt, nem csak a sósat! Akkor én is megkóstolnám, annyira elégedett képet vágtok – mosolygott a vidra.
-Mmmm…próbáljuk ki a mackókat is! – bontott fel egy újabb zacskót Ezüsthátú, és körbe kínálta.
-Határozottan olyan, mint amilyen tegnap este is volt, pont olyan finom – billegett lábujjhegyen előre-hátra Párduc.
-Azt akartad mondani, hogy extramaxihipermega finom? – mondta a közértes.
-Azt, azt – mosolygott behunyt szemmel Párduc.
-Minden HARIBO-t imádok! – dudorászott Ezüsthátú, miközben újabb adag finomságot tömött a szájába.-Imádom, hogy imádod – nevetett a közértes.
-Imádom, ha jól érzitek magatokat. Jót tesz a szívemnek. És mosolyogva szebb is vagyok – kacsintott a vidra.
Aznap még jó darabig beszélgettek és nevetgéltek, mielőtt a kasszától való távozás után mindenki hazafelé vette volna az útját. A Füles Józsi pedig egy hosszú nap után csak annyit írt be naplójába: Szomorúság, magány ellen Sour Goldbären és Happy Cola F!ZZ. Imádom.
